A legtöbb jogszabályt az úgynevezett rendes jogalkotási eljárással fogadják el az EU-ban. Ezt korábban együttdöntési eljárásnak hívták, aztán a Lisszaboni Szerződés „szokásos” eljárássá tette, így lett rendes a neve.

Tehát akkor ez most rendes eljárás, vagy néha rendetlenek az együttdöntők? Kik és hogyan döntenek együtt? Bonyolultabb, mint gondolnátok, de mégsem…

A rendes jogalkotási eljárás során az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament rendelkezik jogalkotói hatáskörrel (úgy is szokás őket hívni, hogy társjogalkotók), azaz tulajdonképpen ők döntenek együtt. A Tanácsban a tagállamok érintett miniszterei vannak jelen, a Parlament tagjait  pedig mi választjuk 5 évente, csak ebbe senki sem szeret belegondolni. Mi jelen vagyunk a jogszabályalkotásnál? Tessék?

Szóval az egész rendes jogalkotás azzal indul, hogy a Bizottság benyújt egy javaslatot. (Hogy végképp elrettentsünk minden egészséges lelkületű olvasót azzal, hogy ő része a jogalkotásnak, eláruljuk, hogy az európai polgári kezdeményezés által még a javaslattételt is befolyásolhatják az európai polgárok.) A Bizottság ezzel egy egész hosszú folyamatot indít meg.

A javaslatot először az Európai Parlament kapja meg első olvasatra, aminek nincs határideje, bármilyen hosszúra nyúlhat. Az EP ezen a ponton szépen áttanulmányozza, esetleg módosítja a javaslatot. Ha ez megtörtént, akkor a szöveg a Tanács elé kerül. Mivel itt is ez az első olvasat, a Tanácsban ülők határidő nélkül átrághatják magukat rajta. Ha a Tanács egyetért az EP álláspontjával, akkor már meg is született a jogszabály. Ugye milyen egyszerű?

Na jó… de nem biztos, hogy ekkora az összhang. A Tanácsnak is lehetősége van saját álláspont kialakítására, azaz itt is élhetnek további módosításokkal a miniszterek. A Tanács aztán a saját állásfoglalását elküldi a Parlamenthez, ahol ismét megnézik az egészet. Tehát egy ide-oda tologatássá válhat a folyamat. Ebben az esetben ez már a második olvasata lesz az EP-nek, ami azt jelenti, hogy három hónap alatt (plusz eggyel meghosszabbíthatja) valamilyen döntést kell hoznia. Ha a Parlament elfogadja a javaslatot, akkor megszülethet a jogszabály. Mindenki örül!

Előfordulhat viszont, hogy az EP elutasítja a javaslatot, és megint nem lesz az egészből semmi. Mindenki örül?

Na meg mivel az élet nem ilyen egyszerű, ugorjunk vissza oda, hogy mi van, ha a Parlament nem fogadja el a javaslatot, de nem is utasítja el, hanem újabb módosításokat eszközöl azon.

Jó. Itt már valószínűleg az is elvesztette a fonalat, aki amúgy imádta Sebestyén Balázs Kód nevet viselő, nagy sikerű műsorát. Most újra a Tanács jön, mivel a Tanács is megkapja arra a bizonyos második olvasatra (három + egy hónapos határidővel) a Parlament ismét módosított álláspontját. Ha a Tanács egyetért vele, megint vége lesz a jogalkotásnak, lesz egy új jogszabályunk.

És ha nem? Meddig folytatják még ezt? A kérdés teljesen jogos, de úgysem fogjátok kitalálni, mi jön most…

Összehívnak egy egyeztetőbizottságot. Az EP és a Tanács egyenlő számban delegál ide képviselőket, akiknek az a feladatuk, hogy egy olyan közös szöveget hozzanak létre hat (közös megegyezés szerint nyolc) hét alatt, ami nagy valószínűséggel meg fog felelni mindkét félnek. A harmadik olvasat során hat (közös megegyezés szerint nyolc) hét áll a társjogalkotók rendelkezésére, hogy eldöntsék a javaslat sorsát. Ha elfogadják a kialakított szöveget, akkor megszületik a jogszabály. Ha nem fogadják el, akkor nincs más út, végképp elbukik a tervezet. Itt a vége, fuss el véle.

Erről az egészről szuper menő videó és infografika is készült.

És még csak a dolgok rendes részéről beszéltünk… vannak még itt különleges jogalkotási eljárások is. Na, ők a rendetlenek.