Európai uniós ügyekről fiataloktól fiataloknak.

Mire, miért költ az EU?

2014. november 21. - Görbe Uborka

Az országban mindenfelé látni az új Magyarország Fejlesztési Terv, az Új Széchenyi Terv és majd mostantól a Széchenyi 2020 logóit ábrázoló nagy táblákat, amelyek az uniós támogatással megvalósult projektekre hívják fel a figyelmet. Ezeken kívül más, (talán kevésbé nyilvánvaló vagy látható) módon is kerülnek uniós pénzek felhasználásra a különféle programokon és alapokon keresztül.uniós-támogatá-logók.jpg

Ezzel a poszttal most nem kívánjuk minden egyes programot külön részletezni, csupán egy gyors áttekintést nyújtani a „big picture”-ről és a hétköznapi ember számára talán feleslegesnek tűnő beruházások „láthatatlan” hozadékairól. Arról, hogy a támogatások többsége miért irányul az infrastruktúra, a mezőgazdaság, a kultúra stb. fejlesztésére, ahelyett, hogy a lakosságnak ételt, ruházatot, lakhatási támogatásokat, meg hasonló közvetlen támogatásokat nyújtanának, és hogy ezek igenis hozzájárulnak a munkahelyek teremtéséhez és a gazdaság élénkítéséhez. (Egyébként élelmiszert például ad az EU, és ezt már egy korábbi posztban részleteztük is.

Vegyük először a közlekedést. A karbantartott, kiépített úthálózat és egyéb közlekedési hálózatok fontosak a kereskedelem, a gazdaság szempontjából. A cégek (legyen szó kisebb vagy nagyobb, belföldi vagy külföldi cégekről) olyan helyről szerzik be alapanyagaikat, olyan helyre telepítik gyártóegységeiket, és olyan helyre szállítják termékeiket, ahova jó utakon, gyorsan tudnak eljutni, és munkavállalóik is könnyedén el tudnak jutni a munkahelyükre minden nap, hála egy megbízható közlekedési hálózatnak. A megfelelő infrastruktúra vonzza a befektetőket, vállalatokat, akik munkát adnak a helyieknek.

A szociális hálózat fejlesztése talán egyértelműbb, és a lakosság számára közvetlenebbül érezhető a haszna. Az optimálisan felszerelt iskolák, felkészült oktatók által tanult, jól képzett munkavállalókat találhatnak a cégek, míg a felújított kórházaknak és egészségügyi rendszernek köszönhetően egészséges, munkára alkalmas lakosság jellemezhet egy-egy régiót. Így az iskolázott lakosok is könnyebben találnak munkát, valamint könnyebben tudják ellátni magukat és családjukat.

Nem szabad megfeledkeznünk az agrártámogatásokról sem, hiszen ezek teszik ki az EU költségvetésének 38,9%-át. A Közös Agrár Politika (KAP) „legfontosabb célja, hogy fokozza a mezőgazdasági termelékenységet, hogy megbízható legyen az élelmiszerellátás, és a fogyasztók megfizethető áron jussanak élelmiszerhez, és az uniós gazdáknak tisztes megélhetést biztosítson” (forrás). Ezzel az EU szintén a helyi agrármunkahelyeket támogatja, valamint azt szeretné biztosítani, hogy ne legyünk teljesen ráutalva az Unión kívüli országokból vagy földrészekről származó élelmiszerkereskedelemre (lásd orosz embargó az egyes élelmiszerek kereskedelmére).

Végül, de nem utolsó sorban, a rendes, biztonságos, tiszta környezet, a változatos kikapcsolódási és művelődési lehetőségek a helyieknek is egy kellemes életteret és jobb életszínvonalat tudnak nyújtani, ami lássuk be, azért fontos, hogy a szürke hétköznapokat könnyebben átvészelje az ember. Az sem utolsó szempont, hogy a rendezett, tiszta, felújított terek, kulturális és történelmi értékek idevonzzák a turistákat, akik itt költik el pénzüket, ezzel is serkentve a magyar gazdaságot.

Összességében az EU támogatandó területeket, elérendő célokat fogalmaz meg (például a fentieket, de ezeken kívül van sok más is), az pedig már másik dolog, hogy ez hogy csapódik le a konkrét nemzeti pénzelosztó rendszerben.

Ha a gazdaságot a fentiekben kifejtett módon sikerül felélénkíteni, akkor beindul egy körfolyamat, amely munkát és mindennapi betevőt jelent az embereknek.

Ha ezek helyett ételt, ruhát, használati eszközöket osztana az EU, az egy másik (ördögi) körhöz vezetne, amiből a lakosság nem, vagy csak nehezen tudna kimászni. Ha hozzászoktatjuk az elmaradottabb területek szegény lakosságát, hogy rendszeresen élelmiszert kapnak a fejlettebb országoktól, régióktól, akkor sose válnak önállóvá és önellátóvá. Pedig hosszútávon nem az a cél, hogy függővé váljanak, hanem pont az ellenkezője, az, hogy olyan szintre fejlődjön a gazdaságuk, hogy ne szoruljanak élelmiszersegélyre, lakóhelyükhöz közel olyan munkát találjanak, amiből meg tudnak élni, és ezáltal egy egészséges gazdasági körforgás jöjjön létre.

Egyébként hasonló érvekkel állnak elő a harmadik országokba küldött (élelmiszer)segélyek ellenzői is, hiszen ők is azt vallják, hogy inkább a helyi gazdaság fellendítésébe, a helyiek képzésébe kellene fektetni, ami hosszútávon nyújtana segítséget az adott fejlődő országnak. (Erről itt egy rövid írás.)

A bejegyzés trackback címe:

http://gorbeuborka.blog.hu/api/trackback/id/tr576921563

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.