2016. június 23-a óta sem lett sokkal világosabb mit is jelent a Brexit. Az Egyesült Királyság és az Európai Unió kapcsolatában jelentős változás állt be, mióta a népszavazáson a többség – marginálisan ugyan, de - az európai integráció elhagyása mellett voksolt. David Cameron belebukott a saját referendumába, erősödött az idegengyűlölet az országban, és a gazdasági növekedés ugyan a vártnál kevésbé esett vissza, de a font értéke a mélységbe zuhant. Az új miniszterelnök, Theresa May az úgynevezett „kemény Brexitről” („hard Brexit”) beszél, és Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke is úgy nyilatkozott a napokban, hogy a kemény Brexitnek csak a bennmaradás lehet alternatívája.

Jelenleg, ami biztos, az a bizonytalanság. Az pedig csak ront a helyzeten, hogy az utóbbi időben a kemény Brexit szófordulat lett felkapott. Magától értetődően az annyit jelentene, hogy a britek még a közös piachoz való hozzáférésükhöz sem ragaszkodnának, ezzel elutasítva a kompromisszumos tárgyalásokat a szabad munkaerő-áramlásról. Ehhez viszont, mint az integráció egyik legfontosabb alapkövéhez, ragaszkodik az EU, és szeretné, hogy az kéz a kézben járjon a tőke, áruk és szolgáltatások szabad áramlásával, azaz a hozzáféréssel a közös piachoz. A kemény Brexit forgatókönyv megvalósulása esetén a kereskedelmi szabályokat az Unió és a szigetország között a WTO szabályai határoznák meg. Ugyanakkor, egyre erősödnek a hangok, miszerint parlamenti viták nélkül a May kormány legitimációja megkérdőjelezhető a kilépési tárgyalások ügyében.* Egy westminsteri szavazás pedig merőben megváltoztathatná a brit álláspont keménységét, így még messze nem dőlt el, mit szeretne tárgyalni az Egyesült Királyság az Európai Unióval.  A mikor kérdésre a válasz valamivel határozottabbnak tűnik, a kormányzat már többször nyilatkozta, hogy 2017 elején (március végéig) tervezik aktiválni a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyét, amely a tagállamok kilépési folyamatát szabályozza.  A tagság megszűnésére két év áll rendelkezésre, így 2019 nyarára végleg kiléphetnek a britek az Unióból.

David Cameron belebukott a Brexitbe

A bizonytalanság mindenkit érint. London pénzügyi központ szerepe veszélyben van, a cégeknek nem érné meg, ha pénzügyi szolgáltatásaikat illetékek és vámok terhelnék a huszonhetekkel való kereskedés és tranzakciók esetében. Ha a cégek elhagyni kényszerülnek a brit fővárost, az többek között állások megszűnését fogja maga után vonni. A Brexit eddig leglátványosabb vesztese a font árfolyama, amely több problémát is magával hordoz. Mint ahogy a Tesco és az Unilever példája is mutatta, a termékek (egyelőre) nagykereskedelmi árának drágulása az egyik ilyen probléma. Az áremelések a fogyasztókon fognak a leginkább lecsapódni, így ismét az állampolgárok járnak majd a legrosszabbul. Amíg a megállapodások nem kristályosodnak, a bizonytalan helyzetben az üzleti szféra résztvevői továbbra is akadályozottak a tervezésben, ami senkinek sem kedvező.

Drágulások és elbocsátások várhatóak

Ugyan általános vélekedés, hogy a szavazás eredménye a rendszerből és elitből kiábrándult állampolgárok győzelme volt, az állampolgárok szenvedik el a legsúlyosabb következményeket is. A font leértékelődése a külföldi utazásokat nagymértékben drágítja, és a kilátások az élet többi területén is rendkívül ködösek. A kutatási együttműködésektől a környezetvédelmi szabályozásokig a jövő nagymértékben bizonytalan az Egyesült Királyságban. A marginális szavazási győzelmet a kilépők 52: 48 arányban könyvelhették el, miközben a 18-24 éves korosztály 73%-a a maradás mellett voksolt. Pedig ez a jövő, amely ily bizonytalanságokkal teli és jelenleg csöppet sem kedvező, leginkább őket fogja érinteni.

*Időközben a londoni legfelsőbb bíróság eldöntötte, hogy csak parlamenti jóváhagyással lehet aktiválni az 50.cikkelyt.

Klebercz Tímea

forrás: 1. kép (globaltimes.cn) 2. kép (express.co.uk)