„Egyesülve a sokféleségben” – szól az Európai Unió jelmondata. Az európai integráció évtizedeken keresztül az együttműködésről és az európai egység felé vezető útról szólt. 2016-ra azonban az Európai Unió – a nacionalisták és internacionalisták, illetve a populisták és liberálisok közötti – politikai csatározások kereszttüzébe került.
Míg az EU és elődei az 1970-es évek óta szinte folyamatosan szilárdan terjeszkedtek, a 2016-os év fordulópontnak tekinthető: az Egyesült Királyságban június 23-án tartott népszavazáson a résztvevők 52 százaléka az EU-ból való kilépésre voksolt, ami újfajta kihívások elé állítja a közösséget. A referendum eredménye rávilágít az euroszkeptikus, EU-ellenes populista pártok napirend- és politikairányító, illetve érdekérvényesítő képességére.
A partvonalról is diktálhatnak
Az Európai Unióból való kilépést eredetileg a nacionalista brit Függetlenségi Párt (UKIP) tűzte zászlajára. Támogatottságuk alapján ugyan a harmadik legnépszerűbbek, megelőzve a régi pártok közül a liberális demokratákat, de parlamenti jelenlétük – a brit választási rendszer miatt – jóval szerényebb, mint a hagyományos, nagyobb pártoké. A Brexit éppen azt mutatja meg, hogy formális pozíciók nélkül is képesek lehettek egy-egy általuk fontosnak tartott ügyben változást vagy sikert elérni. Mindez remek példa rá, hogyan működnek a populista pártok és mozgalmak.
Napjainkban sokan elfordulnak a hagyományos pártoktól, mert úgy érzik, ezek ideológiailag egyre jobban hasonlítanak egymásra, vagy pedig nem teljesítik az elvárásaikat. A hagyományos pártoktól elforduló tömegek alternatív pártok bázisát erősíthetik - az utóbbi időben különösen a populista pártok váltak elterjedtté. Míg populizmus jobboldala leginkább a nyugat- és kelet-európai országokban jelentős, annak baloldala főleg Dél-Európában hódít – Franciaországban pedig a populizmus mindkét oldala egyaránt jelen van.
Az Európai Unió 28 tagállama közül jelenleg háromban a szavazók több mint fele populista pártra adta le a szavazatát, de rajtuk kívül az uniós tagországok kormányainak több mint egyharmadára van közvetlen ráhatása a populistáknak.
A populizmus receptje: végy egy vezetőt és egy ellenséget
Mitől válik egy szerveződés populistává? Az ilyen mozgalmak vagy pártok élén általában egy karizmatikus vezető áll. A populista retorika visszatérő elemei – többek között – az elitellenesség, a mi-ők ellentét, egyes csoport(ok) elutasítása, illetve a külső ellenségképzés. Legfőbb kommunikációs eszközük a konfliktuskeltés. A populisták szeretik a „legyőzni” és „megvédeni” szólamokat ismételni – ez pedig elképzelhetetlen (külső) ellenségkép létrehozása nélkül, amelyet általában úgy jelenítenek meg, mint veszély az ország életvitelére vagy identitására. Ez lehet például egy külső nagyhatalom, de akár az Európai Unió, a bevándorlók és idegenek, de akár az elit, a bankok vagy nagyvállalatok is. Szintén gyakori eszköz a demagóg ígérgetés, és általánosan jellemző, hogy a populisták összetett problémákra leegyszerűsített válaszokat kínálnak.
Az európai populista pártok példája megmutatja, hogyan képesek befolyásolni a politikai napirendet. Az általános elégedetlenséget kihasználva és felerősítve gyakran tűznek zászlajukra EU-tagsággal kapcsolatos kérdéseket – akár népszavazási kezdeményezéseként is – mint a közös fizetőeszköz felmondása, a megszorítások támadása vagy a „nemzeti önrendelkezés visszaszerzése”.
Az emberek természetes tulajdonsága, hogy saját csoportjukkal szemben elfogultak, míg az idegenekkel bizalmatlanok, félnek az ismeretlentől, hajlamosak előítéletek alapján képet alkotni. A populista pártok ezekre az aggályokra ráerősítve hatnak. Üzeneteik általában egyszerűen érthetőek, sarkítottak, „fekete-fehér” féligazságokat tartalmaznak, viszont könnyen befogadhatóak és elhihetőek azoknak, akik csak felületesen tájékozódnak, nincs elég ismeretük és tapasztalatuk a témában, így könnyen befolyásolhatóak.
Kapóra jöttek nekik a migránsok
A populista pártok legfontosabb politikai témája jelen pillanatban a migrációs- és menekültválság. Az EU történetében talán még nem volt olyan politikai viszály, amely ennyire megosztotta volna a tagállamokat. A menekült- és migrációs válság – az euróválsággal együtt –felgyorsított olyan, már előtte is létező folyamatokat az európai társadalmakban, mint például a széttöredezés és a polarizálódás, amelyek hatásaival számolni kell a közeljövőben.
Az uniós intézkedések problémái, az Európában történt terrortámadások olyan körülményeket teremtettek a jobboldali populista pártoknak, hogy a bevándorlás kockázatait hangsúlyozva idegen- és iszlámellenes szólamokkal, a terrorveszély elharapódzásával fenyegetőzve képesek voltak politikai tőkét kovácsolni a kedvezőtlen helyzetből.
A 2016. őszi Eurobarométer közvélemény-kutatás alapján az uniós polgárok éppen a migrációt (45 százalék) és a terrorizmust (32 százalék) tartják EU előtt álló két fő kihívásnak. Az EU-n kívül érkező migrációt 56 százalék negatívnak látja.
Nemzeti szinten a legfőbb aggály már a munkanélküliség (31 százalék), ezt követi a bevándorlás (26 százalék), majd a gazdasági helyzet (19 százalék).
A fiatalokat egyre kevésbé vonzza a demokrácia
Miért aggasztó a populizmus terjedése, miért kell foglalkozni e kérdéssel? Egy nemrégiben nyilvánosságra hozott kutatás szerint számos erős demokratikus hagyományú országban – például az Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Hollandia, Ausztrália – csökken a társadalomban azok aránya, akik szerint „létfontosságú”, hogy demokráciában éljenek. Ez az érték – a várakozásokkal szemben – éppen a fiatalabb generációknál alacsonyabb. A grafikonon látható, hogy minél később született valaki, annál kevésbé pozitív a hozzáállása.
Emellett növekszik az „autokratikus alternatívák” elfogadásának támogatottsága. Itt is látszik a nemzedékek megosztottsága: arra a kérdésre, hogy törvénytelennek tartanának-e egy katonai hatalomátvételt az ország kormánya ellen, az idősebb válaszadók 53 százaléka válaszolt igennel, míg a millenniumi generációhoz tartozók csupán 36 százaléka. Egy korábbi kutatás szerint a 20-25 évvel ezelőtti adatokhoz képest Európában mintegy 10 százalékkal csökkent azon fiatalok aránya, akik valamennyire érdeklődnek a politika iránt.
A populista mozgalmak és a közösségi média együtt veszélyes elegyet alkothatnak. Az „igazságon túli” (post-truth) időszakban a tények helyett nagyobb szerepet kapnak az érzelmek a döntéseinkben, ezért a politikai kampányok egyre inkább igyekeznek emocionalizálni a témákat. Mindez hosszabb távon is jelentősen befolyásolhatja a társadalom gondolkodását és a közbeszédet.
Egy nemrégiben készült interjúban Ferenc pápa figyelmeztette az európaiakat a populista mozgalmak előretörésére, amely olyan „megmentők” megválasztásához vezethet, mint Hitler. A pápa kiemelte, hogy törekednünk kell arra, hogy ne kövessük el újra azokat a hibákat, mint az 1930-as évekbeli gazdasági és politikai válság kezelésekor, melyek végül a második világháború kitöréséhez vezettek. A pápa párhuzamot vont a populisták és Hitler felemelkedése között, mivel szerinte válságok idején az emberek olyan „védelmezőt” keresnek, aki visszaadja identitásukat és megvédi őket más emberektől – akár falakkal is. Hitler is így került hatalomra: Németország olyan vezetőt várt, aki visszaadja identitását. Ferenc pápa azt is hangsúlyozta, hogy Hitlert az emberek választották meg, akiket aztán tönkretett.
Idén az EU tengelyének számító két országban, Németországban és Franciaországban is kulcsfontosságú választásokat tartanak. Az, hogy ki foglalja el a párizsi Elysée-palotát és ki költözik be a berlini kancelláriára, akár az egész Európa-projekt jövőjét meghatározhatja.
Szalai Réka
Források:
Boros Tamás (szerk): A populizmus helyzete az Európai Unióban. Populista trendek és témák 2016-ban. Policy Solutions – Friedrich-Ebert Stiftung, 2016
http://www.nytimes.com/2016/11/29/world/americas/western-liberal-democracy.html?_r=0
https://www.foreignaffairs.com/articles/europe/2016-12-12/europe-after-brexit
https://www.foreignaffairs.com/articles/europe/2016-06-03/rise-populism-europe
http://www.journalofdemocracy.org/sites/default/files/Foa%26Mounk-27-3.pdf
https://www.ft.com/content/6a43cf54-a75d-11e6-8b69-02899e8bd9d1
http://carnegieeurope.eu/2016/06/14/can-eu-survive-populism-pub-63804
http://hvg.hu/itthon/20161112_Fukuyama_josolt_egy_jo_rosszat_es_Orbant_sem_feledte
http://hvg.hu/vilag/20161205_Mar_nyugaton_is_kiabrandultak_a_demokraciabol
1. kép forrása:
2. kép forrása:
http://www.nytimes.com/2016/11/29/world/americas/western-liberal-democracy.html?_r=0
