Vajon tekinthető-e a kóros elhízás fogyatékosságnak? Erre keressük most a választ Jääskinen főtanácsnok indítványán keresztül. A főtanácsnok feladata a Bíróság előtt folyamatban lévő ügyek esetében az indítvány előterjesztése. Az Európai Unió Bíróságáról bővebben itt.

Az emberi természetből fakad, hogy előítéletesek vagyunk. Az előítéletek korán kialakulnak, a kövérséget diszkriminatívan kezeli a társadalom. Azon a téves elképzelésen alapul ez, hogy a testzsír egy választható tulajdonság.

Az elhízás témaköre mellett nem lehet szó nélkül elmenni, az EU is így gondolja, ezért adta ki 2007-ben a Bizottság a táplálkozással, túlsúllyal és elhízással kapcsolatos egészségügyi kérdésekre vonatkozó európai stratégiáról szóló Fehér Könyvet.

A következőkben egy olyan ügyről lesz szó, amit egy dán bíróság utalt előzetes döntéshozatali eljárás keretében az Európai Unió Bírósága elé. Az előzetes döntéshozatali eljárás dióhéjban azt jelenti, hogy ha egy nemzeti bíróság ítélkezése során megakad az uniós jog értelmezésében, akkor az aktuális ügyet félreteszi, és értelmezést kér az Európai Unió Bíróságától.

Ez az első olyan alkalom, hogy a Bíróság véleményét arról kérik ki, hogy ha van ilyen, akkor melyik uniós jogi rendelkezést kell alkalmazni az elhízáson alapuló hátrányos megkülönböztetés esetén.

A felperes, Karsten Kaltoft azt állította, hogy elhízása miatt szűntette meg a dániai Billund önkormányzata a 15 éve fennálló munkaviszonyát 2010-ben. Kaltoft családi napközit üzemeltetett otthonában, az önkormányzattal állt szerződéses viszonyban. Érvelése szerint azzal, hogy elbocsátották, az önkormányzat fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetést valósított meg, mivel munkába állásától kezdve sohasem nyomott kevesebbet, mint 160 kg.

Létezik egy uniós irányelv, a 2000/78-as, ami többek között a fogyatékosságon alapuló foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteit fekteti le. Az irányelv személyi hatálya minden személyre kiterjed, mind a köz- mind a magánszférában. Dániában is átültették a jogrendszerbe ezt az irányelvet, ami megerősíti, hogy a fogyatékosságon alapuló minden közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés tilos, elbocsátáskor is.

A háttértörténetről annyit szükséges tudni, hogy Kaltoftot szakszervezete képviselte, családi napközit üzemeltetett 1996 óta, ami azt jelenti, hogy mások gyermekeit saját otthonában gondozta. 2010 novemberében felmondtak neki egy levéllel, de a dán szabályok alapján, mivel állami alkalmazottról volt szó, meghallgatási eljárást kellett  lefolytatni. Az egyik ilyen találkozón szóba került a felperes elhízása. Ezzel kapcsolatban a felek eltérő véleményen voltak, hogy miért is foglalkoztak a túlsúllyal, valamint, hogy egyértelműsíthető-e az, hogy a felperes elhízása a döntés egyik oka. Az írásbeli felmondás úgy fogalmazott, hogy „a felmondásra a csökkenő gyerekszámra tekintettel elvégzett konkrét vizsgálat alapján” került sor. A levél az elhízást nem említette, sőt azt se indokolták, miért éppen neki mondtak fel.

Kaltoft arra hivatkozott, hogy jogellenes hátrányos megkülönböztetésben részesült elhízása miatt, és ezért Billund önkormányzata kártérítést köteles fizetni neki. Ennek érvényesítése céljából eljárást indított a Retten i Kolding (dán bíróság) előtt. Ez a bíróság terjesztett kérdéseket az Unió Bírósága elé, előzetes döntéshozatal céljából.

Az előterjesztett kérdések tárgya az volt, hogy az elhízás tekinthető-e olyan önálló hátrányos megkülönböztetési oknak, amely jogellenes a munkaerőpiacon történő hátrányos megkülönböztetés valamennyi formáját tiltó, általános uniós jogelv alapján.

Jääskinen főtanácsnok arra a következtetésre jutott, hogy az elhízáson alapuló hátrányos megkülönböztetés, mint önálló ok, nem szerepelt a tiltott munkaerőpiacon történő hátrányos megkülönböztetési kategóriák között.

A fogyatékosság kérdésével ugyan foglalkoznak a Szerződésekben, de az elhízást egyik rendelkezés sem említi. De az Alapjogi Charta sem fogalmaz kimerítően, tehát lehet érvelni amellett, hogy a hátrányos megkülönböztetés nem említett okait is magába foglalja a rendelkezés.

Azt fontos megjegyezni, hogy az Alapjogi Chartának vannak határai, a Charta annyiban kötelezi a tagállamokat, amennyiben uniós jogot hajtanak végre. A Bíróság esetjogából az derült ki, hogy a munkaerőpiacon felmerülő hátrányos megkülönböztetés nem jelenti azt, hogy Dánia az Unió „jogát hajtja végre”. Továbbá az eljárás tárgya nem uniós jog értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozik.

A másik kérdés, amivel érdemes foglalkozni, hogy fogyatékosságnak tekinthető-e az elhízás.
A fogyatékosság általános definíciója: olyan korlátozottság, amely valamilyen hosszan tartó, testi, szellemi vagy lelki ártalmon alapul, amely számos további akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy teljes, hatékony és más munkavállalókkal egyenlő szerepvállalását a szakmai életben.
Ez a meghatározás a fogyatékosság szakmai aspektusát ragadja meg, azaz a fogyatékos személy hozzáférését a munkához.

A WHO fogalomrendszere alapján a felperes mindvégig elhízott volt, be is utalták gyomorműtétre, de arra egészségügyi állapota miatt nem kerülhetett sor. A főtanácsnok véleménye szerint, ez az orvosi körülmény olyannyira figyelemre méltó, hogy egy ilyen hosszan tartó betegség fogyatékosságnak tekinthető.

Kaltoft azzal is érvelt, hogy az Egyesült Államokban az elhízás fogyatékosságnak minősül, szerinte az elhízás olyan testi korlátozottságokat teremthet, amik akadályt jelenthetnek a teljes és hatékony szerepvállalás tekintetében a szakmai életben. A csökkent mértékű mozgékonyság és az ebből fakadó betegségek, tünetek miatt ez korlátozottságot jelenthet a munkaerőpiacon a fizikai megjelenésen alapuló előítéletek miatt.

Jääskinen főtanácsnok szerint van olyan mértékű elhízás, amely fogyatékosságnak minősül abban az esetben, ha nem tesz lehetővé más munkavállalókkal egyenlő szerepvállalást a szakmai életben. Valamint azt is fontosnak tartja, hogy a fogyatékosság okai alapján nem lehet különbséget tenni, mindegy, hogy milyen problémára vezethető vissza az elhízás.

Az elhízáson alapuló hátrányos megkülönböztetés létező jelenség, nem csak a munkaerőpiacon, hanem a mindennapi életben is. Mivel az előítéletekkel terhelt gondolkodást nem tudja az EU megváltoztatni, ezért fontos felsőbb szinteken tudatosítani, hogy sem a túlsúly, sem a fogyatékosság nem lehet oka diszkriminációnak.

Kép: James Marvin Phelps/Flickr http://bit.ly/1tIbyIc