Safe third countries
Szerbiát, idén júliusban a Magyar Parlament nemzeti szinten biztonságosnak nyilvánította, mint ahogy az Unió tag és tagjelölt országait is, kivéve Törökországot. Ennél a kijelentésnél találkozhatott először a köztudat a „safe third countries”, avagy a „biztonságos harmadik ország” kifejezéssel. A továbbiakban bemutatásra kerül, hogy mit is jelent a migráció szempontjából ez a három szó.
Két kifejezést fontos megkülönböztetnünk már rögtön a legelején: A „safe third countries” és a „safe countries of origin”. Az előbbi a biztonságos harmadik ország státuszt írja le, míg az utóbbi a biztonságos származási országokat. A minősítés jelentése, hogy ezekben az országokban vagy épp régiókban élő embereknek nem kell félniük, hogy üldözésnek lesznek kitéve faji, vallási, nemzetiségi, politikai vagy egy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozásuk miatt. Ahhoz, hogy megértsük, miként befolyásolja a jogalkotást az országok esetleges biztonságos vagy épp nem biztonságos besorolása, szükség van arra, hogy megvizsgáljuk a jogszabályi hátterét a menekültügyi eljárásoknak.
Saját alkotmányos és közigazgatási hagyományaik folytán a tagállamok között nagy különbségek alakultak ki a menekült jogállás megadásának vagy megtagadásának módját illetően. Az eljárási rendszerek akárcsak az oktatási vagy más belügyhöz tartozó témák, az országok szuverén jogalkotásához tartoznak. Így egységes állapotról itt nem beszélhetünk. 2015 nyarán és őszén változásokat eszközölt a magyar kormány a menekültügyi politikájában, három különböző típusú eljárási rendszer van érvényben jelenleg hazánkban:
-
Elfogadhatatlan kérelmeknek nevezi a jogszabály azokat az eseteket, ha a benyújtó: EU állampolgár, ha már más ország menekültként vagy oltalmazottként ismeri el az illetőt, ha ez nem az első menedékkérelme és nincsenek új tények vagy körülmények.
-
Gyorsított eljárás: Pontos információk hiánya, biztonságos saját ország, szándékosan megsemmisített papírok/iratok, ujjlenyomat adásának megtagadása, előzetesen kapott menekülti státusz idejének lejárása, bűncselekmény elkövetése, mind-mind a gyorsított eljárás hatálya alá esik. A gyorsított eljárás a legtöbb esetben a kérelem beadójának kitiltásával/kitoloncolásával jár.
-
Normál eljárás: egy rövid és egy hosszú interjú követi egymást, ami alatt is a mendékkérő elmondhatja, hogy mely okok miatt kellett hazáját elhagynia.
2015. augusztus 1-je óta új szabályok vonatkoznak a menedékkérőkre hazánkban. A már korábban említett ún. „elfogadhatatlan kérelmek” aláeső jogeseteket tovább bővítették és belekerült egy olyan passzus, miszerint, ha a menekült egy „safe third country", más néven „harmadik biztonságos ország”-ból érkezett, kérelmét automatikusan idesorolják. De biztonságos ország státuszt kaptak még az Európai Gazdasági Térség tagállamai, Svájc, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland is. Ez azért is fontos szempont a migráció helyzetét illetve, mert az a külföldi állampolgár, aki egy biztonságosnak nyilvánított területen át érkezik hazánkba, annak az itt benyújtott beadványát a már korábban említett elfogadhatatlan kérelmek közé sorolják. Tehát aki hazánkban folyamodik menekültstátuszért az szinte biztosra vehető, hogy nem fogja megkapni azt, hiszen egy olyan országon keresztül érte el Magyarországot, ahol nincs üldöztetésnek kitéve.
(Menekültstátusz iránt folyamodók)
Biztonságos ország-e Szerbia?
A feltett kérdésre egyértelmű választ nehéz adni, hiszen itt elsősorban a menekültügyi helyzet biztonságát kérdőjelezik meg. Az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szerint a fegyveres konfliktus után 17 227 - főként koszovói szerb - ember kényszerült elhagyni az otthonát. November 31-ig a kisebbségi közösségek csupán 404 tagja tért önként vissza Koszovóba, ahol újra beilleszkedésükhöz továbbra sincsenek megfelelő körülmények. Októberig 11 000 koszovói kért menedéket az EU-ban. Az Amnesty International jelentése is nagyjából hasonló számokat közöl. Viszont fontos megemlíteni, hogy ezen elkészült jelentések az ország helyzetét írják le, teljesen egyértelmű indikátor nem létezik, tehát nincs se jó, se rossz ország. Ezt az EU-s tagállamok szuverén joga megítélni, hogy melyik országot tekintik „biztonságos harmadik ország”-nak és melyek, amiket nem. Sok tévhit kering azzal kapcsolatban, hogy Szerbiát csak egyedüliként Magyarország sorolja a „safe countries of origin” vagy „safe third countries”, tehát a biztonságos országok közé. Ez természetesen nem igaz. Egy kis utánanézéssel könnyen megállapítható, hogy a legtöbb tagállam a „biztonságos harmadik ország” kategóriába sorolja Szerbiát, Albániával és Koszovóval együtt. Viszont az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a legtöbb tagállam nem sorolja egyből automatikusan az elfogadhatatlan kérelmek közé a „biztonságos harmadik országból„ érkezett menekültek beadványait, hanem a bíróság elé tárja azt megvitatásra.
A menekültek számának növekedése is azt mutatja, hogy az idő előrehaladtával egyre inkább nehézkessé válik a schengeni térségbe való belépésük, ezért igyekeznek minél gyorsabban bejutni az Unióba. Magyarország fokozatosan keményebb lépéseket tesz a határai védelme érdekében, ezzel semmi gond nincs. De ugyanakkor kevesebb figyelmet fordít azon kötelezettségeire, amit az EU-s csatlakozásakor vállalt. A rászorulók védelmére vonatkozó uniós kötelezettség az EU Alapjogi Chartájában és az Európai Unió működéséről szóló szerződésben is szerepel. A védelem a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi genfi egyezményből eredően nemzetközi kötelezettség is.
Az Európai Unió migrációs politikája
Az EU 1999 óta dolgozik a közös európai menekültügyi rendszer létrehozásán. A közös rendszer központi eleme az EU-ban érvényes védelmi és befogadási előírások összehangolása. Ha az Unió egész területén hasonló és megfelelő befogadási feltételek vannak érvényben, ez a menedékkérőket is visszatartja attól, hogy a nagyvonalúbb bánásmód reményében egyik tagállamból a másikba menjenek. A Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (2014–2020) feladata, hogy a szükséges pénzügyi hátteret biztosítsa a tagállamoknak, melyek a kapott összeg 20%-át kötelezően ennek a célnak a megvalósítására kötelesek költeni. Az EU további célja, hogy megteremtse annak a feltételeit, hogy a hazájukat elhagyni kényszerülők, valamint a nemzetközi védelem iránt folyamodók, illetve az abban részesülők megfelelő befogadásra találjanak. Ezeket a tevékenységeket az EU az utóbbi hat évben (a 2008 és 2013 közötti időszakban) az Európai Menekültügyi Alapból támogatta összesen mintegy 678 millió euróval. A támogatást nemzeti és uniós szintű tevékenységekre lehetett igénybe venni, különösen azokban a tagállamokban, amelyek nagy számban fogadtak be menedékkérőket és ahol különösen nagy nyomás nehezedett a menekültügyi rendszerre és a menekültek befogadását szolgáló infrastruktúrákra. Az EU következő feladata biztosítani, hogy a tagországok teljes körűen és következetesen alkalmazzák a közös európai menekültügyi rendszert (KEMR). Az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) hatásköre kibővült és a nem uniós országokkal történő együttműködés még inkább szorosabbá vált. Az EU igyekszik a háború sújtotta területeken is segíteni, hogy az onnan elvándorolni kényszerült emberek visszatérhessenek az otthonukba.
(Menedékkérelmekből és papírból hajtogatott csónakok, amelyekkel az EU jelenlegi menekültügyi politikája ellen tiltakoznak)
Elmondható tehát, hogy az Unió igyekszik nyomást gyakorolni azokra az országokra, amik közvetlenül és igen hangsúlyosan érintettek a migrációs válságban. Ez sajnos egy hosszabb folyamat és nem az egyik pillanatról a másikra történik. Alapos átgondolás és egyeztetés szükséges, hogy a tárgyalások végén helyes és realisztikus célok, döntések fogalmazódjanak meg. Az EU eljárási rendszereiről egy régi cikkünkben olvashattok bővebben.
forrás:
http://helsinki.hu/wp-content/uploads/Short-information-Aug2015_HUN.pdf
http://helsinki.hu/wp-content/uploads/Itt-hamarosan-jogi-hatarzar-epul-_-Helsinki-Biz-menekultugy-jogszabalyvaltozas.pdf
http://helsinki.hu/wp-content/uploads/Infoleaflet_magyar.pdf
http://europa.eu/pol/pdf/flipbook/hu/migration_hu.pdf
képek forrása:
1. w2eu.net
2. gettyimages.com