Nem friss a téma, sőt, kifejezetten régi, de annyira emblematikus eleme volt a tavaszi kampánynak, és annyi mindent elmond az EU-ról való közgondolkodásról és kialakult képről, hogy muszáj vele foglalkozni.
Igen, az akác-hájpról fogunk egy poszt erejéig nosztalgiázni.
Fotó:영철 이 http://bit.ly/1wCgykk
Történt ugye, hogy a nemzeti és az EP-választások előtt elterjedt a hír: az EU meg kívánja regulázni az idegenhonos özönfajokat. Addig valószínűleg a magyar közvélemény nagy részének – hozzánk hasonlóan – lövése sem volt arról, hogy mik azok az idegenhonos vagy invazív özönfajok. Azóta szerencsére nagyon sokan tudják, hogy azok olyan növények (sőt állatok), amelyek nagyon gyorsan tudnak elterjedni más, hasznos(abb) élőlények kárára.
(Egyébként ezt az EU a vonatkozó rendelettervezetben úgy fogalmazza meg, hogy „az idegenhonos özönfajok olyan fajok, amelyek azt követően, hogy emberi tevékenység révén természetes elterjedési területük ökológiai határain túlra kerültek, életben maradnak, szaporodnak és elterjednek, ami negatív hatásokat gyakorol új élőhelyük ökológiájára, valamint komoly gazdasági és társadalmi következményekkel jár.” Na, hát ezért vagyunk mi itt az Ubinál – segítünk EU-t fordítani emberire.)
Tehát adott a rendelet „az idegenhonos özönfajok betelepedésének és elterjedésének a megelőzéséről és féken tartásáról” (igen, ez a neve), ami itthon nem várt szabadságharchoz vezetett az akác, a méhek, a méhészek, hovatovább nemzeti értékeink védelmére. Ha nekünk valaki korábban azt mondja, hogy a fehér akác kampánytéma lesz, biztos értetlenkedünk egy sort, de mégis az lett. Harcba mentünk Brüsszel ellen, az akác védelmében. És ezt azért tehettük meg, mert alig néhány helyen számoltak be arról, hogy egyrészt az akác invazívsága nem megítélés kérdése, hanem tény, másrészt épp ezen tulajdonsága miatt kormányrendelet tiltja a fehér akác pótlását.
Arra meg már aztán végképp nincs tippünk, hogy vajon hányan álltak neki a rendelettervezet értelmezésének. (Jó hírek keletről: a Debreceni Egyetem TTK-járól jelentkező botanikus például nekifogott.) Be kell vallanunk, hogy nekünk sem az EUR-lex a kedvenc olvasmányunk, de mit tegyünk, ha korrekt tájékoztatásért az uniós jog gyűjteményéhez kell fordulnunk. Szóval adva volt a rendelet, ami többek közt a következő dolgokat mondta ki (I. fejezet, 4. cikk): 1. Jegyzékbe kell venni az özönfajokat (szigorú szempontok alapján). 2. A rendelet által bevezetett korlátozások a listavezető (nagyjából a leggonoszabb, parlagfű-szintű) mintegy 50 fajra szólnak. 3. A tagállamok nyújthatnak be kérelmet a lista tartalmára vonatkozóan. Ja, és az egész javaslat csak a jegyzékről beszél általánosságban, konkrétan egyetlen fajt sem nevez meg. Emellett jelzi, hogy a rengeteg özönfajból is kb. csak 10-15% (nagyjából 1200-1800 faj) az, ami káros, ezeket szeretnék rangsorolni.
Ennyi történt: kezdeményezték, hogy legyen jegyzék, 50 fajról, tagállami ajánlás alapján. Hát ebből lett aztán az, hogy az EU kiirtaná a magyar akácot.
