Lassan a 2015 közepére tervezett próbafázisához érkezik az Európai Bizottság „SmartBorders” („Okos Határok”) programja, amelyet még 2013 februárjában kezdeményezett Cecilia Malmström, az EU akkori belügyi biztosa. A program egy nagyban elektronikus adatbázisokra épülő regisztrációs rendszert kíván létrehozni, amelynek köszönhetően gyorsabban és hatékonyabban lehet majd ellenőrizni a schengeni határokon kívülről érkező utasokat. A rendszert sok emberi jogi szervezet bírálta, mivel szerintük az megsérti az emberi méltósághoz való jogot, ráadásul drága is, és korábbi tapasztalatok szerint sokszor az ilyen jellegű rendszerek nem mindig térítik meg a beléjük fektetett pénzt és energiát.
Minden évben több mint 700 millió utas lép át valamelyik irányban az EU „külső” (azaz a Schengen-övezet) határain, és ez a szám az elemzők szerint az elkövetkező években meredeken emelkedni fog. A Bizottság főként ezzel a növekedő teherrel magyarázta, hogy miért van szükség még modernebb eszközök alkalmazására a határok ellenőrzésében. Persze a Különvélemény című filmben látott hipermodern retinaszkennerekre még várni kell, és az összeesküvés-hívők beültetett mikrocsipjei sincsenek a láthatáron, az új rendszer azért erősen épít a modern elektronikai eszközökre, például ujjlenyomat-olvasókra és digitális arcfelismerő rendszerekre. Ezeknek köszönhetően az útlevelek pecsételésének kőkorszakból itt maradt gyakorlatát végre elektronikus „pecsétekre” cseréli majd az EU, amely lejegyezné, hogy az utas hova és honnan utazik, valamint a legfontosabb adatait, beleértve az ujjlenyomatát is.
Hasonló jellegű próbálkozásokat láthattunk már korábban, például az Egyesül Királyságban. Ott a szintén közhelyes „eBorders” (eHatárok) nevet adták a projektnek, ami tavaly márciusban sok vívódás után végleg kudarcot vallott, közel egymilliárd fontos (1,35 milliárd eurós) költségeket hagyva maga után. A program az első nagy pofonját egyenesen az EU sokat edzett tenyerétől kapta, amely megtiltotta, hogy a britek Unión belüli járatok utasait kötelezzék az adataik közzétételére, tekintve, hogy az ellentétes a személyek szabad áramlásának alapelvével. A Britek azonban több fronton is kudarcot vallottak – a kormány minden másnap változtatni akart a készülő elektronikus rendszerek összetételén, így a kivitelező cég egyszerűen képtelen volt azokat határidőre elkészíteni. A britek erre felbontották a szerződést, amiért végül egy nemzetközi bíróság határozata alapján, első fokon fontszázmilliókat kellett fizetniük kárpótlásként.
A potenciális problémák azonban nem érnek véget a brit elrettentő példánál. A legtöbb európai emberi jogvédő szervezet kritizálta a projektet, főként annak költségeit és diszkrimináló mivoltát. Szerintük, egyrészt a tervezett több mint egymilliárd eurós ár sem csekély, de ez még (a brit és amerikai tapasztalatokból kiindulva) a duplájára is nőhet, mire beindul. Ska Keller, a német Zöld Párt Európai Parlamenti képviselője is teljes pénzpazarlásnak nevezte az ötletet, vagyis csak nevezte volna, mivel véletlenül összekeverte a „waste” és a „waist” szavakat, így a projektet pénzpazarlás helyett „a pénz derekának” titulálva. Arra viszont már nyelvtanilag is helyesen hívta fel a figyelmet, hogy a rendszer csak annyit tud majd megmutatni, hogy valaki illegálisan az EU-ban maradt, de tekintve, hogy nevezett személy az EU-n belül szabadon mozoghat, megtalálni már ezeket az illegális „tovább tartózkodókat” már szinte lehetetlen lesz. Ami az emberi jogi aspektust illeti, a kritikusok szerint az „okos határ” gyakorlatilag minden nem-EU állampolgárt potenciális bűnözőkként fog kezelni, főleg mivel az adataikat valószínűleg a nemzeti rendőrségek is megkapnák, ami már jogi korlátokba is ütközhet – Franciaországban vagy Hollandiában például a bíróságok kvázi megtiltották az állampolgárok ujjlenyomatainak adatbázisba gyűjtését. A kérdés jól demonstrálja az EU állandó vívódását a két, nagyon sokszor ellentétes érdek, azaz az emberi jogok és a biztonság között, amelyek megvitatása állandó vitatéma a Parlament Állampolgári jogok, bel- és igazságügyi-, azaz LIBE-Bizottságában, sokszor annak Antall Józsefről elnevezett üléstermében.
Hogy melyik oldalnak van igaza, azt mindenki döntse el maga, de az megnyugtató, hogy mindkét oldal erősen képviseltetve van a vitákban, így valószínűleg sem a biztonságunk sem az EU emberi jogi elkötelezettsége nem fog veszélybe kerülni.
Fotó: Wikipedia - http://bit.ly/1FPOUne
