Az elmúlt két évben Európa-szerte elterjedt annak híre, hogy a skót kormányfő, Alex Salmond népszavazást hirdetett Skócia függetlenedéséről. A szeptember 18-i népszavazásig már csak néhány nap van hátra, így még az eredményhirdetés előtt érdemes eltűnődnünk azon, megéri-e a skótoknak az elszakadás, és ezt követően az EU-tagság iránti kérelem benyújtása. Lássuk, mire menne Skócia az Egyesült Királyság nélkül – és az EU Skócia nélkül!
Az emberiség mindig is szerette a romantikus történeteket hős lovagokkal és megmentésre váró hölgyekkel. Ez napjainkban sincs másképp, ám kérdés, hogy Skócia az igencsak vadregényes függetlenedési történetben melyik szerepet tölti be. Ha az EU szempontjából nézzük az eseményeket, mindkét szerepkört ráhúzhatjuk. Egyfelől itt egy „hősies” autonóm terület, amely az Európai Unió történetében elsőként válna ki egy EU-tagállamból, és ezután EU-tagság iránt folyamodna. Másfelől kiválásával Skócia olyan entitássá válna, mely annyiféle irányból szorulna megmentésre, hogy azt megszámolni is nehéz lenne. Nézzünk néhányat e „lovagi” és „megmentésre váró hölgy” elemek közül.
Kiválás esetén a legfontosabb területté az egyébként sem stabil gazdaság válna, hiszen annak jobb-rosszabb teljesítménye határozza meg az állam légkörét. A skót kormány szerint kilépésük által az addiginál erősebb mutatókat produkálnának – a britek segítsége nélkül! Hogy is van ez? Egy független ország tervezi megvalósítani az ipari-pénzügyi-kereskedelmi szárnyalást a világ egyik legerősebb országa, az Egyesült Királyság partnersége nélkül. Ennek elérése több ponton is kétséget hagy maga után: a britek a skót reményekkel ellentétben nem támogatnák a közös valuta és bankrendszer használatát, ráadásul a sok új, felállítandó intézmény rengeteg pénzt igényelne.
Megoldásként az önálló Skóciában bevezethetnének új adókat, de a skótok már így sem rajonganak a brit kormány „újsütetű”, egészen megdöbbentő „adóötleteiért”. Biztosan sokan nem hallottak arról, hogy az Egyesült Királyságban például van hálószoba-adó! Ez persze nem a hálószobák berendezési tárgyainak értékét veszi alapul, hanem egyszerűen azt, hány kihasználatlan hálószoba van egy-egy önkormányzati lakóházban. Bár kérdéses, hogyan tudják ezt ellenőrizni az illetékesek. Az viszont biztos, hogy a skótok erősen ellenezték bevezetését. Egy új adó kivetésének lehetősége tehát kiesik – lelkileg ezt nem viselnék el a skótok, hiszen ők jólétre és nem plusz kiadásokra vágynak.
Megállapíthatjuk, hogy a gazdaság önálló fellendítése igencsak megkérdőjelezhető. Ezután fel is tehetjük a kérdést: mit szólna az EU egy olyan új állam csatlakozásához, melynek nincs stabil gazdasága, közvetlen szomszédjával pedig kevésbé baráti kapcsolatot ápol. Azon felül, hogy az EU – Barroso nyilatkozata alapján – nem tartja lehetségesnek Skócia automatikus bevonását a szervezetbe, azt is mérlegelnie kell, milyen következményekkel járna, ha hivatalos eljárás után válna az új állam taggá. Mi lesz például azokkal a tagállamokkal, melyek területén szintén éledeznek a függetlenségi törekvések (pl. Spanyolország)? Hirtelen engedjük meg minden kiszakadó területnek, hogy Skócia példáját kövesse? Ebből nem lenne más, csak európai szintű káosz.
Ráadásul az Egyesült Királyság tagjaként Skócia jelentős összegekhez is jut, mert az állam 1984 óta jelentős visszatérítésre jogosult az EU-költségvetésből. Így a skótok kevesebb pénzzel járulnak hozzá az EU közös költségvetéséhez, mint a visszatérítés nélkül. Arról nem is beszélve, hogy amint Skócia belép az EU-ba, elkezdhetnének minden skótot ellenőrizni a brit határoknál. Akármennyire hihetetlen, elméletileg ez történne, hiszen a britek nem részesei a Schengeni Egyezménynek.
Egyszóval ha véglegesítjük a lovag-hölgy eredménylistát, láthatjuk, Skócia mennyit veszítene a kilépéssel. Ezt a közvélemény-kutatások is tanúsítják, hiszen a kilépés támogatóinak aránya még sosem szárnyalta túl az ellentáborét. Érdekesség, hogy a skót kormány leszállította a népszavazók korhatárát 16 évre, mert abban bízik, hogy a fiatalok inkább támogatják az önálló EU-tagság tervét. Elvégre általában ők pártolják leginkább az EU-t, abban bízva, hogy skót EU-polgárként jobb munkahelyekhez jutnak majd.
Ettől függetlenül bármi lesz is a szeptemberi végső eredmény, Skócia megmentendő várhölgy marad, aki áhítozva várja a hős lovagot.
