Egy korábbi posztunkban részletesen írtunk a kötelezettségszegési eljárás mivoltáról és menetéről. A mi? és a hogyan? után most a mennyi?-t is megválaszoljuk. *A cikkben bemutatott kötelezettségszegési eljárások a belső piac területére vonatkoznak.

A magyar sajtóban mindig nagy visszhangja van, amikor egy-egy újabb kötelezettségszegési eljárás indul Magyarország ellen. Arról viszont már nem sűrűn írnak, amikor más európai ország ellen indít új eljárást az Európai Bizottság, és ez így van rendjén. Hiszen miért is érdekelné a magyar lakosságot, hogy újabb eljárás indult Olaszország vagy Lengyelország ellen?

Az viszont nem árt, ha a hírolvasóknak van összehasonlítási alapjuk: mennyi az annyi a többi tagállam esetében. Jelenleg (a legfrissebb, 2014. május 1-jei adatok alapján) az EU országaiban 30 a folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárások átlagos száma. Ehhez képest Magyarország ellen 21 eljárás van folyamatban, ami jóval az átlag alatti, és ha az alábbi diagramot megnézzük, láthatjuk, hogy mindig is átlag alatt volt. Sőt, az elmúlt 5 évben valamelyest csökkenő tendenciát is mutat.

A legtöbb jogszabályt az úgynevezett rendes jogalkotási eljárással fogadják el az EU-ban. Ezt korábban együttdöntési eljárásnak hívták, aztán a Lisszaboni Szerződés „szokásos” eljárássá tette, így lett rendes a neve.

Tehát akkor ez most rendes eljárás, vagy néha rendetlenek az együttdöntők? Kik és hogyan döntenek együtt? Bonyolultabb, mint gondolnátok, de mégsem…

A lot…

De ki is Tusk? És mik a task-ok?

Kezdjük valahol ott, hogy mi az az Európai Tanács, és miért van annak elnöke. Nos, az Európai Tanács az EU-tagállamok állam- és kormányfőinek csúcstalálkozóit jelenti, ahol még a Bizottság elnöke, az Európai Tanács elnöke és a kül- és biztonságpolitikai főképviselő is részt vesz. Az utóbbi három azonban nem szavazhat! Ez a kezdetek kezdetén teljesen informális volt, végül 2009-ben a Lisszaboni Szerződés emelte az Európai Tanácsot az EU hivatalos intézményeinek sorába, és ezzel a szerződéssel lett ennek a szervnek elnöke is. Az elnököt két és fél évre választják, eddig Herman Van Rompuy két ciklust húzott le, és most kerül a staféta Donald Tuskhoz.

Az elmúlt két évben Európa-szerte elterjedt annak híre, hogy a skót kormányfő, Alex Salmond népszavazást hirdetett Skócia függetlenedéséről.  A szeptember 18-i népszavazásig már csak néhány nap van hátra, így még az eredményhirdetés előtt érdemes eltűnődnünk azon, megéri-e a skótoknak az elszakadás, és ezt követően az EU-tagság iránti kérelem benyújtása. Lássuk, mire menne Skócia az Egyesült Királyság nélkül – és az EU Skócia nélkül!

Az emberiség mindig is szerette a romantikus történeteket hős lovagokkal és megmentésre váró hölgyekkel. Ez napjainkban sincs másképp, ám kérdés, hogy Skócia az igencsak vadregényes függetlenedési történetben melyik szerepet tölti be. Ha az EU szempontjából nézzük az eseményeket, mindkét szerepkört ráhúzhatjuk. Egyfelől itt egy „hősies” autonóm terület, amely az Európai Unió történetében elsőként válna ki egy EU-tagállamból, és ezután EU-tagság iránt folyamodna. Másfelől kiválásával Skócia olyan entitássá válna, mely annyiféle irányból szorulna megmentésre, hogy azt megszámolni is nehéz lenne. Nézzünk néhányat e „lovagi” és „megmentésre váró hölgy” elemek közül.

Nem friss a téma, sőt, kifejezetten régi, de annyira emblematikus eleme volt a tavaszi kampánynak, és annyi mindent elmond az EU-ról való közgondolkodásról és kialakult képről, hogy muszáj vele foglalkozni.

Igen, az akác-hájpról fogunk egy poszt erejéig nosztalgiázni.

Fotó:영철 이 http://bit.ly/1wCgykk

Történt ugye, hogy a nemzeti és az EP-választások előtt elterjedt a hír: az EU meg kívánja regulázni az idegenhonos özönfajokat. Addig valószínűleg a magyar közvélemény nagy részének – hozzánk hasonlóan – lövése sem volt arról, hogy mik azok az idegenhonos vagy invazív özönfajok. Azóta szerencsére nagyon sokan tudják, hogy azok olyan növények (sőt állatok), amelyek nagyon gyorsan tudnak elterjedni más, hasznos(abb) élőlények kárára.

Interjúsorozatunk első részében egy Magyarországon élő ukrán állampolgárt kérdeztünk a jelenlegi ukrán helyzetről.

Interjú Olha Koshchiyenkoval

2014. augusztus 26.

Bemutatnád magad röviden?

Fiatal munkavállaló vagyok Ukrajnából. Nyelvészet és Nemzetközi kapcsolatok szakon tanultam több európai egyetemen is. 5 éve költöztem Magyarországra, és jelenleg egy multinál dolgozom Budapesten, kutató analitikusként. Szabadidőmben a CEU Vitatársaságával politikai és társadalmi témákat boncolgatok, magyarul tanulok, és a budai hegyekben túrázok.

Magyarországon, az EU-ban élő ukrán állampolgárként hogyan látod az ukrán helyzetet?

Ukrajna helyzete nagyon drámai és szomorú. Ukrajna függetlenségének megszerzése óta a leghosszabb és legtragikusabb krízisével áll szemben, amelyet „Európa 21. századi legnagyobb krízisének" is neveznek.

Az Európai Unió az emberi méltóságot, a szabadságot, a demokráciát, az egyenlőséget, a jogállamiságot és az emberi jogok tiszteletben tartását – beleértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – nevezi meg, mint alapvető jogokat, amelyek minden uniós állampolgárt megilletnek és élvezhetik azokat az Unión belül.

A jogokat az Európai Unió Alapjogi Chartája deklarálja. Egyesíti az összes személyes, polgári, politikai, gazdasági, valamint szociális jogot. A Charta a Lisszaboni Szerződéssel egyidejűleg, 2009-ben lépett életbe.

A Chartához számos kiegészítő intézkedés és stratégia kapcsolódik, ilyen például a Bizottság által 2010-ben elfogadott a Charta hatékony végrehajtására irányuló stratégia, vagy a nyomon követést elősegítő éves jelentés. A gyermekek jogaival külön foglalkozik a Charta.

Az alapvető jogokon túl a Bizottság külön hangsúlyt fektet a rasszizmus és idegengyűlölet, a homofóbia elleni küzdelemre, valamint a kisebbségvédelemre.

Kétségtelen tény, hogy Magyarországon a pálinkafogyasztás és -főzés fontos hagyomány. Viszont a pálinkakészítés jövedékiadó-köteles. Ezzel szembefordulva a magyar kormány meghirdette a pálinkafőzés szabadságharcát, amelynek következtében az épült be a köztudatba, hogy az Európai Unió megfoszt bennünket hagyományainktól. A 2010 őszén hatályba lépett jogszabály szerint 50 literig adómentesen lehet otthon, vagy bérfőzésben pálinkát főzni saját fogyasztásra. Azonban az intézkedés szembemegy az uniós joganyaggal, mivel az adózás területére vonatkozó szabályozást nem veszi figyelembe.

Magyarország 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz, mellyel a közösség teljes jogú tagjává vált. A csatlakozási tárgyalások 1998-ban kezdődtek meg, amely során megvizsgálták a tagjelölt, ez esetben Magyarország alkalmasságát, illetve ismertették az uniós acquis, magyarul az uniós joganyag egyes részeit. A közösségi joganyagot – egyeztetéseket követően – át kell ültetni a nemzeti jogba, melyet jogharmonizációs folyamatnak nevezünk. A tárgyalások során a tagjelölteknek lehetőségük van derogációs kérelmet, vagyis egy adott törvény ideiglenesen hatályon kívül helyezését intézni az Unió felé. Magyarország az adózás területén az otthon, illetve bérfőzéssel főzetett pálinka jövedéki adójára vonatkozóan nyújtotta be derogációs igényét az Európai Bizottság felé. A bérfőzésre vonatkozó kedvezményes adókulcs fenntartási ideje 2007-ben lejárt.

A kötelezettségszegési eljárás egy olyan uniós jogi mechanizmus, mely nem csak Magyarországot, hanem minden tagállamot érint. Nézzük meg, mi alapján és hogyan működik.

A kötelezettségszegési eljárást az Európai Unió működéséről szóló szerződés 258. cikke szabályozza, mely alapján, ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy tagállam nem teljesítette a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét, akkor az ügyről indoklással ellátott véleményt ad, de előtte lehetőséget biztosít az érintett tagállamnak észrevételei megtételére.

Látható, hogy az eljárás kezdeti szakaszának résztvevői a tagállam és a Bizottság. Felmerül a kérdés, hogy egy jogi aktusban miért vesz részt a Bizottság. A Bizottság hatáskörébe tartozik többek között az uniós jog megfelelő és egységes értelmezésének, illetve alkalmazásának biztosítása a tagállamokban. Ezt a feladatkörét az Európai Unió Bíróságával együtt gyakorolja. Úgy is mondhatnánk, hogy a Bizottság a Szerződések őre; ha tudomására jut egy jogsértés, akkor keresetindítási joga van.

De mi számít jogsértésnek?

Mi is volt a sztori az uborkával? Főként annyi maradt meg az emberek emlékezetében, hogy az EU azzal keseríti meg tisztes termelők életét, hogy kiegyenesítteti velük az uborkájukat. A 2004-es bővítés idején ez volt a csatlakozásellenesek egyik kedvenc példája arra, miért nem érdemes belépni a bürokratikus monstrumba. Mit nekünk közös piac, szabad határátlépés, uniós polgárjogok, ha nem lehet az uborka görbe?!

Egyáltalán, igaz-e, hogy nem lehet görbe?