A Mediterrán Unió 2008. július 13-án jött létre, az akkori francia köztársasági elnök, Nicolas Sarkozy kezdeményezésére. Többoldalú keretet alkot az EU, a déli és keleti mediterrán országok közötti politikai, gazdasági és társadalmi kapcsolatokhoz.

Az Európai Unió egyedi intézményi struktúrával rendelkezik, ennek megfelelően annak irányítása sem hasonlítható sem az államokéhoz, sem a nemzetközi szervezetekéhez, hiszen a különböző feladatokkal rendelkező főbb intézmények, az Unió érdekeit megtestesítő és a tagállamoktól független Európai Bizottság, a tagállamok legfelsőbb szintű fórumát működtető Európai Tanács, és az uniós polgárokat képviselő Európai Parlament élén más-más politikus áll.  Ők az EU hatalmi háromszögének szereplői.

De vajon kinek mennyi hatalma, befolyása van az EU működésére, politikáira, nemzetközi kapcsolataira? Lehet-e hármuk közül abszolút „győztest” hirdetni, és milyen viszonyban állnak egymással? Vegyük tehát sorba az EU elnökeit.

Luxemburg neve hivatalosan Luxemburgi Nagyhercegség, a világ egyetlen nagyhercegsége. Az Európai Unió egyik alapító tagja, 1986 óta a Schengeni térség részét képezi, valamint 2002 óta hivatalos fizetőeszköze az euró. Népessége nagyjából fél millió főre tehető, hivatalos nyelvei a luxemburgi, a német és a francia.

Területe mindössze 2586 km² (nagyjából Nógrád megye mérete), mégis számos fontos intézmény székhelye. Itt található az Európai Bíróság, az Eurostat, az Európai Beruházási Bank, emellett Luxemburg szolgál az Európai Bizottság „otthonául” Brüsszel mellett. Idéntől pedig maga a Bizottság elnöke is a luxemburgi származású Juncker.

Luxemburg alkotmányos monarchia, melynek jelenlegi államfője, 2000. október 7-e óta Henrik nagyherceg. 

Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) fő feladata az Európai Unió támogatása a világ többi részével való kapcsolat fenntartásában, valamint a főképviselő munkájának segítése az EU közös kül- és biztonságpolitikájának irányításában. Az EKSZ a világ számos országában működtet küldöttségeket, amelyek az Európai Uniót képviselik. 

Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság újonnan megválasztott elnöke, a leköszönő José Manuel Barroso helyére érkezett. Tisztségét öt évig tölti be, újraválasztható.

Az országban mindenfelé látni az új Magyarország Fejlesztési Terv, az Új Széchenyi Terv és majd mostantól a Széchenyi 2020 logóit ábrázoló nagy táblákat, amelyek az uniós támogatással megvalósult projektekre hívják fel a figyelmet. Ezeken kívül más, (talán kevésbé nyilvánvaló vagy látható) módon is kerülnek uniós pénzek felhasználásra a különféle programokon és alapokon keresztül.

Ezzel a poszttal most nem kívánjuk minden egyes programot külön részletezni, csupán egy gyors áttekintést nyújtani a „big picture”-ről és a hétköznapi ember számára talán feleslegesnek tűnő beruházások „láthatatlan” hozadékairól. Arról, hogy a támogatások többsége miért irányul az infrastruktúra, a mezőgazdaság, a kultúra stb. fejlesztésére, ahelyett, hogy a lakosságnak ételt, ruházatot, lakhatási támogatásokat, meg hasonló közvetlen támogatásokat nyújtanának, és hogy ezek igenis hozzájárulnak a munkahelyek teremtéséhez és a gazdaság élénkítéséhez. (Egyébként élelmiszert például ad az EU, és ezt már egy korábbi posztban részleteztük is.

Az Unióban az ifjúságpolitika alapvetően tagállami hatáskör, de uniós szinten is születnek különböző iránymutatások, ajánlások. Ilyen például az Európai Bizottság által, 2001-ben kiadott Új lendület Európa fiataljai számára c. Fehér Könyv. Ez négy terület fejlesztésével javasolta az ifjúságpolitikák és végső soron az ifjúság helyzetének javítását. Ez a négy terület az ifjúsági részvétel, információ, önkéntes tevékenység és a fiatalok jobb megértése (ifjúságkutatás).

Az Európai Ifjúsági Paktum a fiatalokkal kapcsolatosan a foglalkoztatás, az integráció és a társadalmi felemelkedés, az oktatás, a képzés és a mobilitás, valamint a munka és a magán-, családi élet összeegyeztetésének elősegítése érdekében kitűzött célokat tartalmazza.

Az ifjúságpolitika szerves része a Youth on the Move program.

További információkat és lehetőségeket az alábbi oldalon találsz: http://europa.eu/youth/hu

Az Egyesült Királyság kapcsolata az Európai Unióval mindig is különlegesnek számított. A gondolkodásbeli különbségek a szigetország és az EU között sokszor megmutatkoztak az idők folyamán. A földrajzi elszigeteltség, a hagyományok és kulturális különbségek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a britek másképp látják a világot (például nincs írott alkotmányuk ellentétben a kontinentális Európával). Társadalmuk heterogén, osztály- és földrajzi különbségek által tagolt, ami az emberek hétköznapi életét is teljesen áthatja. A sajtó is sokkal nagyobb szerepet játszik az Egyesült Királyságban, mint Európában. Az újságok példányszáma többszöröse a kontinensének.

Vajon tekinthető-e a kóros elhízás fogyatékosságnak? Erre keressük most a választ Jääskinen főtanácsnok indítványán keresztül. A főtanácsnok feladata a Bíróság előtt folyamatban lévő ügyek esetében az indítvány előterjesztése. Az Európai Unió Bíróságáról bővebben itt.

Az emberi természetből fakad, hogy előítéletesek vagyunk. Az előítéletek korán kialakulnak, a kövérséget diszkriminatívan kezeli a társadalom. Azon a téves elképzelésen alapul ez, hogy a testzsír egy választható tulajdonság.

Az elhízás témaköre mellett nem lehet szó nélkül elmenni, az EU is így gondolja, ezért adta ki 2007-ben a Bizottság a táplálkozással, túlsúllyal és elhízással kapcsolatos egészségügyi kérdésekre vonatkozó európai stratégiáról szóló Fehér Könyvet.

Az idei, 2014-es év lehet az első, hogy a görög gazdaság kiléphet abból a hat éves visszaesésből és vergődésből, amelynek az eredményeképpen a görög egy főre eső nemzeti termék 20 százalékponttal csökkent, a gazdasági fejlettségi szint pedig nagyjából a 90-es évek végi fejlettségi adatoknak felel meg. Mi okozta az „időutazást”, milyen hatásai és következményei voltak ennek? Mikor térhet vissza az ország a jövőbe? A poszt röviden ezeket az egyébként rendkívül összetett kérdéseket járja körül.